Az élet sokak számára nyomasztó lehet. A puszta fennmaradásért folyamatosan tenni kell. A biológiánk rákényszerít arra, hogy minden nap étel után nézzünk, hogy télre legyen szállásunk, betegség esetére félretett pénzünk, és törődjünk számos más napi nyűggel. Ha mindezt lehetővé akarjuk tenni, nap mint nap dolgoznunk kell, legyen az munkahelyen vagy otthon, irodában vagy bányában. Ha elengedjük magunkat, a dolgok nagyon gyorsan rosszra fordulnak. Ez a kényszer, a kiszállás lehetetlensége nyomasztó lehet azoknak, akik bizonytalanok a jövőjüket illetően, vagy idejük túlnyomó részét lélekölő robotolással kénytelenek eltölteni, rövidtávú előrelépés reménye nélkül.

Ráadásul az ember nem szabad megelégedjen azzal, amit már elért. A helyzeten javítani is kell, hogy a következő nemzedék majd jobban éljen, mint mi. A tudás és a termelőeszközök felhalmozása a történelem kezdete óta tart, és noha voltak bukkanók az úton, de mégis ennek köszönhetjük azt, hogy ma nem élünk úgy, ahogy eleink éltek, azaz sokkal sokkal rosszabbul. Ha azt akarjuk, hogy a folyamat ne álljon meg, többet kell tenni, mint fenntartani, amink van.

Az ember már csak olyan fajta, hogy a közérzete csak részben függ a körülményektől, részben pedig attól a gondolkodási kerettől, amin keresztül a világot megérti. Egy jó nézőpont, egy jó szellemi “koordináta rendszer” képes az embert egyenesbe hozni akkor is, ha az objektív körülmények nyomasztóak. Ugyanakkor egy rossz gondolkodási keret depresszióba dönt, mégha arra valódi ok nincs is. Az emberiség története során sokféle ilyen keretet talált ki, és a jó nézetrendszerek hozzásegítették a törzseket, népeket a fennmaradáshoz.

Évezredeken át a gondolkodást meghatározó fő keret a vallás volt. A vallás mitológiája vajmi keveset számít, a kulcskérdés az, hogy milyen cselekedeteket támogat és tilt. Távol álljon tőlünk, hogy a vallások mellett érveljünk, mert számos közülük nem éppen ideális szellemi muníció a fejlődéshez. Hogy mást ne mondjunk, a tudományellenesség és a szélsőséges ragaszkodás a tradíciókhoz vagy éppen az elszigetelődés nem igazán előremutatóak. De azt el kell ismerni, hogy az életfélelmet, a mindennapok lelket felőrlő robotja okozta kiégést általában sikerrel csökkentik. A legtöbb vallás valamiféle hatalmas örömöt, mennyországot, gondtalan létezést kínál ... majd egyszer, ha kiérdemeljük. Ad tehát célt, amiért érdemes küszködni. Jellemző elem a kitartás, a szorgalom feldicsőítése, viszont a lustaság, az irígység, az antiszociális viselkedés elítélése. Azon tehát lehet vitatkozni, hogy összességében a vallások használtak vagy ártottak a civilizációnak, de legalább azt el kell ismerni, hogy volt pozitív hatásuk is.

Mindezt azért mondjuk el, hogy ezzel szöges ellentétbe állítsunk egy sor modern nézetet, vagy talán egyazon nézet sok fejét. Ezek a fejek a szocializmus, a Vénusz Projekt, a 99%/Occupy, a legtöbb zöld és “vissza a természetbe” mozgalom, vagy éppen az anti-intellektuális, tudományellenes irányzatok. Ezek is gondolkodási keretek. Ugyanakkor a civilizációra gyakorolt hatásuk nem kevesebb, mint végzetes.

Ezek a nézetek nem arra akarnak rávenni, hogy tarts ki és vegyél részt egy jobb jövő építésében. Ellenkezőleg, azt hirdetik, hogy nincs szükség erőfeszítésre. Csak azért kell ma a mókuskerékben tekerned, mert valakik elvették tőled, ami jár. Neked járna a jólét, a luxus, vagy éppen a harmónia és boldogság, csak aljas módon kitaszítottak, kitagadtak belőle hataloméhes figurák, titkos összeesküvők, sunyi manipulátorok, önző pszichopaták. Mindenkinek jutna elég, ha nem lennének mohó nagytőkések. Robotok végeznének minden munkát, ha nem lenne széthúzás és nem néznénk az önérdekünket. Dolgozni és építeni haszontalan, sőt, a vérszívók malmára hajtja a vizet. A helyes cselekedet az, ha elvesszük a vagyont azoktól, akiknek van, hiszen nyilván ők a fosztogatás kedvezményezettjei. Ez a gondolkodási keret nyilvánvalóan nagyon kellemes. Nem kell várni a túlvilágra, már itt és most megszerezhetjük a boldogságot, ha elegen összefogunk.

Félreértés ne essék, nem mondjuk azt, hogy nem lopják ki a szemedet. Dehogynem lopják ki. Politikusok, bürokraták, óriáscégek amik jobbnak látják az állam segítségével előrejutni, mintsem jobb termékekkel kirukkolni, mind rajtad élősködnek. Azt sem mondjuk, hogy bele kéne törődni. Sőt, azt állítjuk, hogy a parazitizmusnak ez a mai szintje nagyon is elkerülhető. De aki azt állítja, hogy a paraziták ellen a szabad gazdaság felszámolása lesz a nyerő stratégia, az legjobb esetben is téved, de könnyen lehet, hogy éppen ő a parazita.

Egyébként a javasolt stratégia még működik is. Egy darabig. A létező termelőeszközöket a napi rutin szerint lehet működtetni. A felhalmozott tőkét, vagyont el lehet kobozni, és fel lehet élni. Az elkobzott tőkéből látványos beruházásokat is lehet eszközölni, amik aztán sose fognak hasznot termelni, de az igazán nem baj, ha nincs pénz és nincs szabad piac, ami ezt megmutatná nekünk. Ha egy ilyen társadalmat sikerül megvalósítani, sokáig fel sem fog tűnni, hogy nem működik, hiszen nincs mihez hasonlítani. Képzeljük el, ha a szocializmust ‘45 után az egész világon bevezetik. Akkor sosem láttuk volna, hogy mennyivel jobban élnek az emberek Ausztriában és Németországban. Akkor azt hihettük volna, hogy ennél jobban nem is lehet csinálni, és minden a legjobb úton halad.

Hogy a szocializmusnak, központi tervezésnek, közös tulajdonnak, pénz eltörlését szorgalmazó nézeteknek miért nincs esélye sem a hosszú távú működésre, arról többízben értekeztünk (itt, itt, itt, itt és itt is). Most legyen elég annyi dióhéjban, hogy a fejlődéshez abszolút elengedhetetlen a kreatív elmék millióinak szabad és háborítatlan ötletelése. De ugyanakkor szükséges hozzá az is, hogy ezeket az ötleteket a gazdaságosság mérlegén lemérjük, és csak azokat tartsuk meg, amik a fogyasztói igényeket jobban szolgálják, mint a már meglevő módszerek. Az kell tehát, hogy az ötletemet megvalósíthassam, és ha az jó, akkor a haszon az enyém legyen, de ha nem jó, a veszteség is az enyém legyen. Ehhez pedig az is kell, hogy bármilyen szükséges anyagot vagy munkaerőt megvehessek, és bármilyen előálló terméket vagy szolgáltatást szabadon árulhassak. Bármi, ami ebbe a rendszerbe beleszól, a fejlődést akadályozza meg, ezáltal a jövőt rabolja el.