Leírás

Azoknak, akik az emberek közötti együttműködést önkéntes alapon, erőszak nélkül, mindkét fél beleegyezésével képzelik el.

Facebook oldal

sok egyéb tartalom a fb oldalunkon! facebook.com/szabfilo

2014.08.28. 14:50 Pintér Krisztián

Gazdaságtani 1x1: infláció - defláció

Az infláció olyan, mint a megfázás: senki se szereti, de ez van. Egyes vélemények szerint az infláció szükséges része az egészséges gazdaságnak. Az igazság persze most is egészen más, több értelme van, de sokkal borzasztóbb.

A klasszikus elméletben a jelenséget a PT = M * V egyenlet írja le, amiben P az átlagos árszint, T az összes gazdát cserélt termék mennyisége, M a pénz mennyisége és V a pénz forgási sebessége, egy mutató, ami azt írja le, hogy milyen gyakran cserél gazdát egy átlagos bankó. Ha valaki nem érti kristálytisztán ezt az összefüggést, az azért van, mert nincs túl sok értelme. Szokásos modern gazdaságtani maszlag, amiben keveredik a magától értetődő és a szürreális. De még ha ezt az egyenletet nézzük is, feltűnik, hogy a T fejlődő gazdaság esetén csak nőhet, a V pedig nem változik jelentősen, főleg rövid távon. Ebből az következne, hogy a P értékének, az árszintnek, csökkenni kéne, azaz folyamatos deflációnak kellene lennie. Ezt józan ésszel is beláthatjuk, hiszen ha a pénz mennyisége állandó, de egyre több és jobb dolgot állítunk elő, a dolgok ára csökken. Pontosan ez volt a helyzet például az 1800-as években az USA-ban, és ez a helyzet ma is a gyorsan fejlődő iparágakban (okostelefon).

Az infláció oka az M növekedése, éspedig szándékosan. Mivelhogy a pénzről nem a piac gondoskodik, hanem bölcs kormányaink és csatolt részeik, a pénzmennyiség növelését a mindenkori hatalom végzi. Ennek módja annyira pofátlan, hogy nehéz elhinni. A lényeg az, hogy a központi bank egyszerűen a semmiből teremt egy kis pénzt (ez ma már csak annyi, hogy a számítógépben át kell írni pár számot, nyomtatni sem kell semmit), és azon valamit vesz, többnyire állampapírt. Az eladó bankszámláján megjelenik a pénz, amivel aztán szabadon rendelkezhet. Hogy ez a módszer mennyire hajlamosít kivételezésre, barátoknak kedvezésre, azt el lehet képzelni.

Gyorsan tekintsük át, hogy hova kerül az új pénz. Az első körben a fenti folyamat eredményeként többnyire olyan cégekhez, akik állampapírral kereskednek. Ez “jó”, mert ha az állampapírt jól el lehet adni, megéri majd venni is nevezett brókercégek számára, és így az államnak jobb lehetősége van eladósodni. Ezzel a módszerrel tartja alacsonyan a jegybank az állampapírok kamatát. Nézhetjük úgy is, hogy a brókercégek csak átmeneti állomásai egyes államkötvényeknek, azok végül a jegybankban kötnek ki új pénzért cserébe. És persze sosem kell visszafizetni őket, egyszerűen leírják. További kedvezményezett lehet gyakorlatilag bárki, akitől a jegybank vásárol, például az USA-ban jelzáloghiteleket vettek 2008 után. Nálunk pedig Matolcsy György az ő mérhetetlen bölcsességében ki tudja mit és honnan vett mostanában a kastélyon és a műtárgyakon kívül.

A pénz azonban nem áll meg, hanem egyből bekerül a bankrendszerbe, ahol egy másik szürreális mechanizmus dolgozza meg, a résztartalék rendszere (fractional reserve). Ennek lényege az, hogy a bank ugyan azt ígéri neked, hogy a pénzedet bármikor kiveheted, de ahogy azt beteszed a számládra, rögtön odaadják valaki másnak. Pontosabban a nagyrészét odaadják, kis részét (a tartalékot) tartják csak meg. Ha egyszerre túl sok ember akarná kivenni a pénzét, a bank nem kerülne bajba, mert a jegybank kisegíti. Ha ott sincs annyi papírpénz, akkor egyszerűen nem adják ki, és lehet takarodni. Lehet hitetlenkedni, de kérdezz csak meg bárkit, ez így működik. (Egyébként technikailag a dolog bonyolultabb, de a lényegen nem változtat.) A probléma itt az, hogy 100 betett forintból kihitelezett mondjuk 90 nagy valószínűséggel szintén egy bankszámlán landol, mint betét, amiből persze az a bank is továbbhitelez 81-et, és így tovább. A résztartalék rendszere a pénzmennyiséget megsokszorozza (10x-20x). Ez a folyamat a bankoknak igen jövedelmező, tehát ők imádják.

Legvégül a pénz a gazdaságba kerül, és mindenki örül. Vagy mégsem? Sajnos nem. Végezzünk el egy gondolatkísérletet. Mi lenne, ha holnapra ébredvén minden pénzösszeg varázsütésre megduplázódna? A korán felkelők megörülnének, és a boltba sietnének jól bevásárolni drága kolbászt és bort. A kissé később kelők már be kell érjék valami szimplábbal, mivel a kolbász elfogyott. A boltos e ponton veszi észre, hogy valami furcsaság van, és ha teheti, jól megemeli az árakat. A későn ébredők öröme rövid életű lesz, mert a boltban pofátlanul drága áron kevesebbet tudnak venni, mint előző nap. Végül be fog állni az új árszint, pont a kétszeresére, mint korábban. Hosszú távon tehát nem történik semmi, de aki először költ, még olcsó áron vehet, aki későn, rajtaveszt.

Ki költ először valódi infláció esetén? Nem a korán kelő, hanem az, aki az új pénzt kapja. A brókercég és Matolcsy haverjai, majd a bankok. Rögtön azután az ő alkalmazottaik, beszállítóik és szerződéses partnereik. Aztán azok beszállítói, és így tovább. Egy ponton túl a nyereség veszteségbe fordul, és mindenki más előbb találkozik a megemelt árral, mintsem hogy látná az új pénz rá jutó részét. Kitaláltad-e, kedves olvasó, hogy te hol vagy ebben a sorban? Bizony, hacsak nem dolgozol banknak vagy brókercégnek, akkor a vesztes oldalon. Az infláció nem más, mint egy aljas adó, aminek csak egy kis részét teszi el az állam, egy jó része brókerek kezébe kerül, akik aztán jelentéseket írnak, hogy dübörög a gazdaság.

De hiába háborgunk, szól a Magas Tudomány, hiába kellemetlen és/vagy igazságtalan az infláció, anélkül nagy bajok lennének. Nézzük hát őket.

Az első “probléma” az, hogy defláció mellett miért fektetnék be az emberek a pénzüket, ha egyszer be lehet varrni a párnába, és úgy is egyre többet ér. Erre a válasz kettős. Először is, mindazon befektetések, amik a defláció mellett is pozitív pénzbeli hozamot eredményeznek, továbbra is vonzzák a megtakarítást. Itt tehát nincs probléma. Azon befektetések, amiknek negatív lesz a pénzbeli hozama, éppen azok, amik a gazdaság átlagos növekedésnél kevesebbet ígérnek (mivel a gazdaság növekedéséből fakad az defláció). A mai, inflációs környezetben sem teszed a pénzed olyan befektetésbe, ami kevesebbet fizet, mint amennyit egy biztonságos alap vagy bankbetét. Tehát a gazdaság nem veszít azzal, ha negatív pénzbeli hozamú befektetések nem történnek meg, mivel ezek amúgy sem történnének meg.

A második “probléma” az, hogy az emberek kockázatkerülők, és kis reálhozam helyett is inkább a zokni között tartják a pénzüket, ezáltal a gazdaság megtakarítástól esik el. A valóság azonban az, hogy nem esik el. Az ok nem kézenfekvő, de könnyen megérthető. Ahhoz, hogy valakinek pénzbeli megtakarítása keletkezzen, többet kell dolgoznia, mint amennyit fogyaszt. Ha ez a viselkedés általános, akkor ki fogyasztja el az összes megtermelt árut? A válasz az, hogy ahogy a fogyasztás visszaesik, a fogyasztási cikkek ára csökken, és így az ilyen termékek gyártása visszaszorul (bizonyos termelők kiszállnak). Ez aztán továbbgyűrűzik, a munkaerő és az alapanyagok ára is esik. A kövezkezmény az, hogy jobban megéri termelőeszközöket előállítani, mivel azokhoz ugyanazok az erőforrások, munkaerő és alapanyagok kellenek. Nem kell tehát a termelőeszközgyártóknak több pénz, az is elég, ha olcsóbban vehetik meg a szükséges erőforrásokat. Nézhetjük a dolgokat összességében is: ha sokat dolgozunk és keveset fogyasztunk, akkor a munka kénytelen termelőeszközgyártásra fordítódni. Pontosan ez a lényege a megtakarításnak: a termelőeszközgyártás.

A harmadik “probléma” pedig az, hogy a pénz értéke ugrál, mivel az emberek kiszámíthatatlanul viselkednek. Ha beüt egy új divat, az emberek hirtelen költeni kezdenek, kevesebb pénzt tartanak otthon, több kezd forogni, emiatt átmeneti infláció alakul ki. Amint a hiszti elül, és ismét pénz kerül a parketta alatti rejtekhelyre, a forgó pénzmennyiség csökken, és defláció következik. Az állam dolga stabilizálni a pénz értékét. Ám az állam csak egy irányban tud beavatkozni, tud új pénzt teríteni, de nem tud pénzt elvenni. Illetve tud, de abból botrány lesz. Tehát érdemes egy állandó, kismértékű inflációt generálni, és akkor lehet azt csökkenteni vagy növelni az igényeknek megfelelően. Ez valóban így van, csakhogy a probléma annyira jelentéktelen, hogy nem is érdemes foglalkozni vele. Gondoljuk csak arra, hogy minden más termékkel is pontosan ez a helyzet. A kenyérfogyasztás is ugrál, emiatt néha nem kapni kenyeret, vagy nem olyat, amilyet keresünk. Máskor leég egy gyár, vagy elveri a termést a jég, emiatt emelkednek az árak. Az áringadozásokat mindenki ismeri és érti, ellenük sikerrel védekezünk amióta az emberi emlékezet tart. A pénzforgalom átmeneti változásaihoz simán hozzá lehet szokni, azok mértéke soha nem lesz végzetes vagy akárcsak különösebben káros. Optimális állapotot számonkérni pedig, amikor az alternatíva Matolcsy és a műtárgyak, intellektuális szellentésnek számít.

21 komment · 1 trackback

Címkék: gazdaságtan


A bejegyzés trackback címe:

https://szabadsagfilozofiaja.blog.hu/api/trackback/id/tr376644735

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Gazdaságtani 1x1: infláció - defláció 2014.08.29. 11:52:01

Hiába kellemetlen és/vagy igazságtalan az infláció, anélkül nagy bajok lennének.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2014.08.28. 22:23:59

Szerintem a másodikban van egy logikai ugrás:
"Ez aztán továbbgyűrűzik, a munkaerő és az alapanyagok ára is esik. A kövezkezmény az, hogy jobban megéri termelőeszközöket előállítani, mivel azokhoz ugyanazok az erőforrások, munkaerő és alapanyagok kellenek."
Miért?
A munkakínálat csökkenése és a munka árának csökkenése összességében a kereslet csökkenését vonja maga után. Ha viszont csökkenő a kereslet, akkor mi értelme termelőeszközöket előállítani, hiszen a mostaniak sincsenek kihasználva?

Illetve a harmadikban ez némileg túlzás:
"Ám az állam csak egy irányban tud beavatkozni, tud új pénzt teríteni, de nem tud pénzt elvenni. Illetve tud, de abból botrány lesz."
Egy jegybanki kamatemelésbe nem szoktak kormányok belebukni.

Pintér Krisztián 2014.08.28. 22:40:17

@Lord_Valdez:

ketteshez: azért, mert a verseny nem áll meg. az emberek továbbra is a legolcsóbbat akarják az azonos fajta termékekből, vagy a legjobbat azonos áron. továbbá újfajta termékeket akarnak, stb.

harmadikhoz: arról van szó, hogy új pénzt csinálni lehet fájdalommentesen, de eltüntetni a pénzt nem, mert valakitől akkor el kell venni. persze lehetne szép lassan, pl növelni a kötelező tartalékrátát, de ahhoz sok idő kell, ráadásul egy időre megállítja a hitelezést, ami megint csak nem népszerű. ugye nem az a lényeg, hogy lehetséges-e, hanem az, hogy mi a legkönnyebb út.

Pintér Krisztián 2014.08.29. 10:10:39

@Lord_Valdez: ja, és még valami a hármas ponthoz: a jegybank persze megteheti azt is, hogy elad valamit, és a kapott pénzt megszünteti. a baj csak az, hogy ahhoz vevő is kell. sajnos történelmi tény, hogy a jegybankok csupa használhatatlan dolgot vesznek, túlárazva. ezek eladhatósága kérdéses, illetve csak nagyon alacson áron megy. könnyebb az, ha állandóan zajlik az expanzió, és csak lassítják/gyorsítják néha.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2014.08.29. 18:23:43

@PintérKrisztián:
Igen, de amikor nincs kereslet, akkor neked sincs tőkéd kapacitást bővíteni, illetve terméket fejleszteni, plusz a szokásosnál is kockázatosabb.

A jegybank a túl sok pénzt nem a monetáris bázisnál szokta megfogni, hanem a jegybanki alapkamattal. A magasabb alapkamat arra ösztönzi a bankokat, hogy kevesebbet hitelezzenek, ezáltal a pénzmultiplikáció csökken.

Akitlosz · http://honunk.blog.hu/ 2014.08.29. 20:58:00

Hazug tolvaj propaganda.

Az infláció a legaljasabb, leggyávább tolvajlás.

A pénz értéke stabilan tartható akár évszázadokig is, ha nincsen háború.

Ez egyáltalán nem lenne baj, sőt számtalan előnye van, sokkal több, mint hátránya.

Például a pénz nem csupán csereeszköz lenne, mint manapság, de alkalmassá válna értékmérő és értékőrző funkcióra, amelyekre jelenleg a pénzrontás miatt nem alkalmas.

Lehetne például tőkefedezeti alapú nyugdíjrendszert létrehozni, aminek inflációs környezetben nincsen értelme.

Pénzrontás azaz infláció azért van, hogy a semmiből pénzteremtés jogával felruházott kevesek, a politikusok és a bankárok munka nélkül szerezhessék meg a semmiből pénzteremtés jogával fel nem ruházott tömegek munkával előállított anyagi javait.

Ennek kevésbé tisztességtelen módszere az adó.
Az államnak az adóbevételeiből kellene megélnie, de erre nem hajlandó, mindig többet akar költeni a bevételeinél és költségvetési hiányt csinál. A hiány fedezésének egyik módszere pedig a pénzrontás. Az infláció nem egyéb, mint vagyondézsma, extra adó, a normális adókon felül.

Enélkül lenne baj? Nem, enélkül lenne tisztességesebb, korrektebb az ország, s a gazdaságnak, mindenkinek jót tenne a stabil pénz, ami újra értékőrzővé és értékmérővé is válhatna.

A harmadik problémára megoldására tartanak fenn az országok nemzeti bankot.

Abszolút nem ördöngösség a stabil pénz.
Szükséges pénzmennyiség = forgalomban lévő pénzmennyiség * gazdasági növekedés * defláció / gazdasági visszaesés / infláció

Ennyi. S a pénz stabil marad, akárhogyan is viselkednek az emberek.

"Ám az állam csak egy irányban tud beavatkozni, tud új pénzt teríteni, de nem tud pénzt elvenni."

Ez tömény baromság! Az állam tud pénzt elvenni, ADÓnak hívják az állami pénzelvételt.
Jé, csodát mondtam?

Az állam meg tudja akadályozni az inflációt, ehhez csak az kell(ene), hogy a befolyt adók egy részét ne költse el, hanem egyszerűen vonja ki a forgalomból.

Szóval hazug tolvaj propaganda a cikk, a pénz értékét az állam évszázadokig is stabilan tudná tartani, ha akarná, de esze ágában sincsen, mert nem akar lemondani az inflációval nyerhető extra haszonról, ami viszont rajta és a bankárokon kívül mindenki másnak rossz.

Az infláció mint írtam nem egyéb, mint extra adó, amiből következik, hogy teljes egészében kiváltható normális adóval, így egy tisztességes államban nincsen rá semmi szükség.

A tolvajok ajnározzák az inflációt, akiknek anyagi hasznuk van belőle, de ők egy szűk kisebbség.

Akitlosz · http://honunk.blog.hu/ 2014.08.29. 21:17:04

Fogyasztunk amennyit fogyasztunk, termelünk, amennyit termelünk, változhat ez akárhogyan, de ettől még a pénz értéke stabilan tartható. Az előbb leírtam, hogy hogyan.

A gond ott van, hogy azon túl, hogy a politikusok és a bankárok munka nélkül akarnak jól élni a semmiből teremtett pénzből, egyes közgazdászok a keynesisták adják alájuk a lovat és az ideológiát.

Nem hagyják a gazdaságot természetesen működni, folyton beavatkoznak mesterségesen, ha szerintük nincsen elegendő gazdasági növekedés, akkor teremtenek egy halom pénzt a semmiből és a gazdaságra zúdítják "válságkezelés" címszó alatt, amivel rövid távon látszólag segíthetnek valamit, de ennek mindig jóval nagyobb ára és kára van hosszú távon, azaz nem éri meg.

A politikusokat azonban csak a rövid táv érdekli, hogy most illetve 4-5 évig vannak hatalmon. A hosszú távú hatások pedig legyenek az utódok gondjai.
A keynesista közgazdaságtan filozófiai mottója az, hogy
"Hosszú távon úgyis minden hallottak vagyunk."

Egy nyilvánvalóan fenntarthatatlan, egyensúlytalan rendszer, de ez nem érdekli őket, mert előbb jelentkeznek a számukra a rendszer előnyei, a katasztrofális hatások pedig a jövőbe tolódnak, így imádják a politikusok. És a bankárok. És az őket kiszolgáló közgazdászok.
Mindenki más szív miatta.

Pintér Krisztián 2014.08.30. 16:25:23

@Lord_Valdez: "Igen, de amikor nincs kereslet, akkor neked sincs tőkéd kapacitást bővíteni, "

dehogynincsen, ha egyszer a minden olcsóbb lett, beleértve a munkaerőt, nyersanyagot, energiát.

nézd globálisan: ha az átlagember dolgozik napi nyolc órát, és elfogyaszt annyit, amit hét óra alatt termel meg, akkor mi a fenét csinál egy órában? nyilván feljeszti az eszközparkot, mást nem csinálhat.

vigyázni kell minden olyan kijelentéssel, ami nem mennyiségi. X növeli Y-t, Y csökkenit Z-t. az ilyenekkel nagyon össze lehet keveredni, ha nem vigyázol. ilyenkor jönnek az olyan érvelések, mint:

minél többet tanulunk, annál többet tudunk.
minél többet tudunk, annál többet felejtünk.
minél többet felejtünk, annál kevesebbet tudunk.
tehát minél többet tanulunk, annál kevesebbet tudunk.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2014.08.31. 18:42:43

@PintérKrisztián:
Nem, nincs. A bérek komoly lemaradással követik a keresletet.
Ha dinamikájában nézed a folyamatot, akkor először látod az eladások visszaesését, emiatt a pénzed benne reked a raktárkészletben. Emiatt vagy kénytelen csökkenteni a termelést és a fizetéseket, esetleg elbocsájtani.

Hogy mit csinál abban az egy órában? Semmit. Az eszközpark fejlesztése elsősorban nem munkaerő, hanem tőkeigényes és amúgy se a melós feladata. Egy átlagos gyártósori melós, még a gépbeállítások megváltoztatásához se ért, nemhogy a gépsor fejlesztéséhez.

"vigyázni kell minden olyan kijelentéssel, ami nem mennyiségi."
Ha egyszer így működik a monetáris szabályozás, akkor mit mondjak?

Pintér Krisztián 2014.08.31. 19:54:49

"Ha dinamikájában nézed a folyamatot, akkor először látod az eladások visszaesését"

itt most nem az átmenetről van szó, hanem egy (kvázi)egyensúlyi állapotról. biztos érdekes dolog az átmenet is, de most nem az a téma.

megpróbálom még egy irányból megközelíteni. tegyük fel, hogy az embernek két választása van:

1, 8 órát dolgozik, ezalatt kaját gyárt, azt meg is eszi

2, 7 órát dolgozik kicsit rosszabb kaja gyártásával, azt megeszi, majd további 1 órát dolgozik kapa, karám, vetőmag vagy bármi előállításán.

nyilván mindkettő választható egy robinson gazdaságban. mitől lesz a második megoldás nem választható egy mondjuk aranypénzre alapuló csere alapú gazdaságban?

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2014.09.01. 07:26:13

@PintérKrisztián:
Ezt írtad:
"A válasz az, hogy ahogy a fogyasztás visszaesik, a fogyasztási cikkek ára csökken, és így az ilyen termékek gyártása visszaszorul (bizonyos termelők kiszállnak). Ez aztán továbbgyűrűzik, a munkaerő és az alapanyagok ára is esik."
Szó nincs állandósult állapotról. Ez maga a tranziens.
Hovatovább állandósult állapotban maga a probléma sem létezik, amire keresed a megoldást.

A második egy robinzon gazdaságban sem választható, mert a paraszt nem tud kapát gyártani. Ha kapára van szüksége, akkor azt a gazdaboltból veszi. De, ha most nem a részleteken lovagolunk, akkor választható, de a kérdés, hogy minek?
Amennyiben feltételezem, hogy tényleg vége a válságnak, de a kereslet egy alacsonyabb szintre állt be, akkor miért értelme a válságelőtti kapacitás fölé növelni annak a terméknek a gyártói kapacitását, amiből most még a válság előtti mennyiséget se tudom értékesíteni?

Pintér Krisztián 2014.09.01. 13:18:43

@Lord_Valdez: bizony azt írtam, és ha elolvasod még egyszer, és figyelsz, akkor látod, hogy az bizony a kialakuló egyensúlyi állapotról szól, még ha elsőre folyamatnak tűnik is. a nyelv már csak ilyen, konstruktív értelmezést igényel. vedd úgy, hogy az a bekezdés a két állapot összehasonlítása.

a válság téma nem tudom, hogy jött ide. itt most arról van szó, hogy mi történik egy természetesen deflációs gazdaságban. és a válasz a "mi értelme" kérdésre még mindig az, amit a múltkor is mondtam, hogy a te termékedet vegyék, és ne a versenytársét. egy "iparág" nem dönt entitásként. abban megannyi szereplő van, és azok mind csökkenteni akarják a költséget, és növelni a bevételt.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2014.09.02. 20:05:31

@PintérKrisztián:
Mi a különbség a konstruktív értelmezés és a wishful thinking között?
Ha most feltételezed, hogy két statikus állapot van (ami egyébként hamis feltételezés), akkor
1. eladsz V mennyiséget P áron és fizetsz W munkabért, ebből hasznod lesz P*V-W (nyersanyag, adó stb. nincs)
2. eladsz V' mennyiséget P' áron és fizetsz W' munkabért, ebből lesz hasznod P'*V'-W'
Na most P'<P, V'<V, W'<W, de ebből nem lehet levonni azt a következtetést, hogy P'*V'-W' nagyobb lesz, mint P*V-W.

A válság téma úgy jön ide, hogy ez egy recessziós forgatókönyv.
Az oké, hogy a te termékedet vegyék meg, de mivel már így is bőven több a kapacitásod, mint amennyit el tudsz adni, nem érdemes további pénzeket ölni a kapacitás további növelésébe.

Pintér Krisztián 2014.09.04. 18:36:11

@Lord_Valdez: a levezetéssel nem értem, hogy mit vezettél le. az állítás az volt, hogy 1, többet dolgozol tőkefelhalmozáson => több lesz a tőke, és 2, tőkeigény mindig van, mivel verseny van, tehát muszáj újítani.

válságról szó sincsen a cikkben. te most hülyítesz engem?

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2014.09.04. 19:51:20

@PintérKrisztián:
Tudom, hogy nem használod a válság szót, de amit leírtál az egy klasszikus recesszió.
Az írod, hogy a dolgoznak, és otthon tartják a pénzüket. Emiatt kiesik a fogyasztás és
"Ha ez a viselkedés általános, akkor ki fogyasztja el az összes megtermelt árut? A válasz az, hogy ahogy a fogyasztás visszaesik, a fogyasztási cikkek ára csökken, és így az ilyen termékek gyártása visszaszorul (bizonyos termelők kiszállnak). Ez aztán továbbgyűrűzik, a munkaerő és az alapanyagok ára is esik."
Ezt válságnak hívjuk.

Ezután csinálsz egy logikai ugrást: "kis reálhozam helyett is inkább a zokni között tartják a pénzüket" innen átugrasz oda, hogy "ha sokat dolgozunk és keveset fogyasztunk, akkor a munka kénytelen termelőeszközgyártásra fordítódni."
Az első állítás kizárja a másodikat, mert ha otthon tartod a pénzed, akkor az a pénz eltűnik a gazdaságból (ez okozza a deflációt), nem tud termelőeszközzé válni. Én pedig kiegészítettem azzal, hogy nem is érdemes termelőeszközzé fordítani, hiszen az alacsonyabb keresletet most is ki tudod szolgálni.
És most még azzal is kiegészíteném, hogy amikor te fejleszted a gyártókapacitásod, az neked beruházás, de másnak fogyasztás (pl. akitől a gépeket veszed hozzá). Tehát, ha a cégek ilyenkor valóban beruháznának, akkor azzal meg is szüntetnék ezt a helyzetet.

szofter 2014.09.06. 13:23:08

A résztartalékos rendszer multiplikáló hatását felül szokás becsülni, hogy ördögibbnek tűnjön, itt is ez történt. Ha 10% a tartalékráta, akkor matematikailag megtízszerezhető a forgalomban lévő pénz mennyisége a meglévő pénz többszöri kihitelezésével. De ez csak végtelen mennyiségű hitelkihelyezés után következne be. Annyi pedig nincs, és nem csak azért, mert végtelen csak a matematikában létezik, és nem is csak azért, mert a sokadik hitelkihelyezés már olyan nevetséges összegekről szólna, amelyeket már senki nem hitelez, hanem azért, mert egyszerűen nincs kereslet annyi hitelre, amennyi megtízszerezné a pénzmennyiséget. A valóságban 4-5-szörös duzzasztás már viszonylag soknak számít, 3-szoros körül lehet a normális.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2014.09.07. 08:13:31

Én kiegészíteném szofter hozzászólását azzal, hogy nem is minden országban van kötelező tartalék ráta. Ami azt jelenti, hogy a multiplikáció akár végtelenig is mehetne, de gyakorlatban nem megy.

jvizkeleti · http://mandiner.blog.hu/ 2014.09.10. 21:24:29

@szofter:

Ez igaz. A 10% csak egy illusztracio. Csakhogy azt meg te nem teszed hozza, hogy a kotelezo tartalekrata nem 10%-os, hanem joval alacsonyabb.

Ordogive amugy sem ez teszi, hanem az, hogy "piaci" rendszernek van eladva, de allami garanciavallalas nelkul egy het alatt osszedolne az egesz mint egy kartyavar.

jvizkeleti · http://mandiner.blog.hu/ 2014.09.10. 21:27:35

@Akitlosz:

Idezet toled:

"Hazug tolvaj propaganda.

Az infláció a legaljasabb, leggyávább tolvajlás."

Lehet el kellett volna olvasni, vagy megprobalni megerteni a cikket. Mert pont errol szol amit te is irtal, hogy az inflacio folyamata egy sunyi lopas.

Olvasd el legyszi tisztessegesen mielott nagy derrel durral kommentelni kezdessz.

jvizkeleti · http://mandiner.blog.hu/ 2014.09.10. 21:38:33

@Lord_Valdez:

A tartlekrata egy felso korlatot hataroz meg a bankoknak, viszont ez a korlat nem effektiv korlat, mert a penzteremtes valodi korlatja a bankok kockazatvallalasi kedve.

A bankok tudjak novelni a hitelportfoliojukat uj, kockazatosabb hitelek nyujtasaval, ami a meglevo ugyfeleknek ujabb hiteleket jelent, illetve az ugyfelek korenek a kockazatosabb ugyfelek fele bovuleset.

Ez a potlolagos kockazatvallalasi folyamat addig nohet amig az el nem kezd a tartalekrata korlatjaba utkozni.

Amugy a penzmultiplikator nem csak a tartalekrata fuggvenye, hanem a kamatlabake is de az mar egy joval bonyolultabb ugy, nem egy blogba valo tema.

szofter 2014.09.11. 22:45:21

@jvizkeleti: Normálisan nem, vagy nem sokkal alacsonyabb (országról országra váltakozik, ugyebár), csak most, amikor őrülten önteni "kell" a pénzt a gazdaságba, nehogy alacsonyak legyenek az árak, mert az "rossz". De ha 2%-os rátát és 50-szeres elméleti határt írok, akkor csak még inkább szembetűnő lesz a különbség a "démonizált" kép és a valóság között: a valóságban max. 4-5-szörös duzzasztást 50-szeresnek beállítani, akárhogy is nézem, még durvább hazugság, mint 10-szeresnek.

Ahogy Lord Valdez is írta, egy bizonyos tartalékráta alatt már teljesen mindegy, hogy mekkora is az a ráta, vagy, hogy van-e egyáltalán kötelező ráta, mert még az elméletileg végtelenül teremthető pénzt is a gyakorlatban lekorlátozza a hitelkereslet. Éppen ezért hatástalanok ezek a mostani QE-programok is: hiába lehet sokszor annyi pénzt legálisan a piacra önteni, mint amennyit a válság előtt lehetett, ha egyszer a kutyának nem kell, még 0 közeli kamatért sem. (Csak az államnak, aki meg ugye nem a saját szakállára adósodik el, hanem az állampolgárokéra.)
süti beállítások módosítása