Egy cikket olvastam a neten. Benne egy olyan modat, ami jól demonstrálja a liberalizmus berkein belül elterjedt egyik tévhitet.
A cikk arról szól, hogy ma politikai döntés egy egyház elismerése, a korábbi törvény viszont belátta, hogy racionálisan nehezen ítélhető meg vagy értékelhető egy hitrendszer. Ez a liberálisabb szabályozás viszont magáéban rejti az esteleges bizniszegyházak megjelenését. A cikk így ír:
"A fejtörés ezzel kapcsolatban a klasszikus liberális dilemma. Mondhatjuk azt, hogy ez az ára a szabadságnak, esetünkben a lelkiismereti és vallásszabadságnak, bízva abban, hogy a visszaélések nem érik el azt a fokot, amely már magát a jogállamot veszélyeztetné. De megpróbálhatunk olyan szabályozást kieszelni, amely lehetőség szerint kiszűri a visszaéléseket, de úgy, hogy eközben nem sérti magát az alapjogot."
A tévedés pedig az, hogy nincs klasszikus liberális dilemma. A vallásszabadság azt jelenti, hogy bárki egyénileg vagy csoportosan azt az istent hiszi, amelyiket csak akarja, senki ebben nem korlátozza. A cikkíró által felvetett dilemma akkor merül fel, ha az egyházakat az állam finanszírozza, és nem a hívők. MIvel pedig a klasszikus liberalizmus az egyének szabadságáról, nem pedig állami támogatásáról szól, ezért a klasszikus liberalizmus ezt a dilemmát nem ismeri.
(Radácsy László)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.