Leírás

Azoknak, akik az emberek közötti együttműködést önkéntes alapon, erőszak nélkül, mindkét fél beleegyezésével képzelik el.

Facebook oldal

sok egyéb tartalom a fb oldalunkon! facebook.com/szabfilo

2014.07.31. 20:56 Szabadság Filozófiája

A „Minimális Állam” Mítosza

A „Minimális Állam” Mítosza 
2001, December 20.

Szerző: Joe Sobran

Azt tanítják nekünk, hogy a monarchiából a demokráciába való változás egy haladás; tehát váltás szolgaságról szabadságra. Ugyanakkor nincs példa a Nyugat történelmében olyan monarchiára, amely annyira megadóztatta volna alattvalóit, amennyire minden modern demokrácia teszi azt polgáraival.

De azt tanítják nekünk, hogy ez a szabadság állapota, mert „mi” --- szabadon --- adóztatjuk „magunkat”. Az egyén, mint a demokrácia része feltételezhetően hozzájárul az adózáshoz, egyébként számtalan olyan dolog elvégzésére van kényszerítve, ami nem a saját döntésén alapszik(vagy megtiltják hogy olyasmit tegyen, amit amúgy se tenne inkább).

Honnan ered az uralkodó joga az elnyomásra? Ez egy kemény kérdés, de a modern uralkodók felismerték hogy a leghihetőbb válasz a többségi elv ötletében keresendő. Ha az emberek maguk uralkodnak egy kollektív döntés által, nem panaszolhatják, hogy a kormány elnyomja őket. Ezt az elképzelést foglalja össze a mágikus szó: „demokrácia”.

Teljesen értelmetlen. „Mi” nem uraljuk „magunkat.”
Bizonyos emberek még mindig uralkodnak másokon. A „demokrácia” pusztán ürügy hogy engedélyezzék és törvényesítsék eme folyamatot az elnyomottak elméiben. Mióta a nyílt rabszolgaságot lejáratták, a demokrácia maradt az állam egyetlen olyan alapja az elnyomásra, amit az emberek többsége elfogad.

Hans-Hermann Hoppe a Nevadai Egyetemről kipukkasztja az ötletet miszerint valaha létezhetne jogtisztelő állam, a demokráciát károsabbnak véli mint a kormányzat egyéb formáit. Gondolatait kifejti új könyvében: Demokrácia, a bukott bálvány: A monarchia, a demokrácia és a természetes rend gazdaságtana és politikája (DEMOCRACY,THE GOD THAT FAILED: THE ECONOMICS AND POLITICS OF MONARCY, DEMOCRACY, AND NATURAL ORDER).

Hoppe-t gyakran hívják libertáriusnak, de talán pontosabb lenne a konzervatív anarchista megnevezés. Úgy gondolja, hogy az állam, mely egy – „területi monopóliummal rendelkező elnyomó szerv”— eredendően rombolója a társadalmi egészségnek és rendnek, amely csak akkor növekedhet, ha emberei szabadok.

Amint megengedsz valamit az államnak, érvel Hoppe, mindent odaadtál. Nem létezhet olyan dolog, hogy „Minimális Állam”, mert nincs lehetséges módja egy olyan entitás irányításának, amely általánosan kizárólagos hatalmat élvez (és egyszerűen tejresztheti hatalmát).

Megpróbáltuk. Követtünk egy Alkormányt, ami a Szövetségi Kormánynak csak néhány specifikus hatalom gyakorlását engedélyezte, minden más hatalmat az államok és emberek kezébe adva. Nem működött. Idővel a kormány az Alkotmány egyetlen értelmezőjévé állította be magát, majd végtelenségig folytatta hatalmának bővítését és az államok megfosztását eredeti hatalmuktól – miközben azt állította hogy saját fontosságának megnövekedése az „élő” alkotmány megvalósulása volt. Tehát az Alkotmány annak a hatalomnak eszközévé vált, amelyet korlátozni hivatott!

A Szövetségi Kormány növekedése lelassulhatott volna, ha az államok megőrizték volna az államszövetségtől való elszakadáshoz szükséges hatalmukat. De az amerikai polgárháború megszilárdította azt a végzetes alapelvet, miszerint az államoknak semmilyen okra hivatkozva nincs joguk kiválni. Így az államok és emberek elvesztették végső védelmüket a szövetségi zsarnokság ellen (de ha ez még meg is maradt volna, akkor is fennállna az egyéni államok önkényuralmának problémája).
Az amerikaiak mára már megtanulták az Unió győzelmét látni az államok helyett, ami óriási növekedést jelentett a hatalom központosításában, a „demokrácia” diadalaként.

Hoppe egészen addig megy hogy kimondja a demokrácia ténylegesen „erkölcstelen”, mert „megengedi A-nak és B-nek a szövetkezést hogy kifosszák C-t.” Amellett érvel, hogy a monarchia tulajdonképpen jobb, mert egy királynak személyes érdeke, hogy a királyságát jó állapotban hagyja utódai számára; de mivel a demokratikus uralkodók a hatalmat csak rövid időre birtokolják, ez ösztönzi őket arra hogy minél előbb elkezdjék kirabolni a közösséget, mit sem törődve a jövővel.
(Clinton neve beugorhat itt.)

Történelmi források szerint a királyok nem vágytak beavatkozni családok életeibe, a modern demokráciák viszont meg akarják „védeni” a gyerekeket szüleiktől. Összehasonlítva a mai állítólagosan „velünk egyenrangúak” uralmával, a legtöbb királynak jelentősen kevesebb ambíciója volt a hatalomra.
Illetve ha korunk háborúit vesszük alapul, a királyok harcai mezei dulakodásoknak tűnnek.

A demokrácia kizárólag azt bizonyította be, hogy a legjobb út az emberek feletti hatalom megszerzéséhez, ha meggyőzöd őket, hogy saját magukat uralják. Amint ezt elhiszik, csodálatosan engedelmes rabszolgákká válnak.

 

Az eredetit itt találjátok: https://web.archive.org/web/20120320004452/http://www.sobran.com/columns/1999-2001/011220.shtml

Szólj hozzá!

Címkék: szabadság demokrácia állam


A bejegyzés trackback címe:

https://szabadsagfilozofiaja.blog.hu/api/trackback/id/tr756563297

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása