A Szabadság Filozófiája

A magyar közélet legújabb fejleményei alkalmat adnak arra, hogy kicsit megkapargassuk a demokrácia természetrajzát. A demokráciával kapcsolatban közhely, hogy jellemzői a fékek és ellensúlyok rendszere, a hatalmi ágak szétválasztása, és szigorú jogkövetés. Az is tudvalevő, hogy a demokrácia védi a kisebbségek jogait, az emberi jogokat, toleráns, és így tovább. De miképpen fakadnak ezek a tulajdonságok a demokrácia alapelvéből, a többségi szavazásból?

Mi történik akkor, ha a többség valamely fenti intézmény elvetésére szavaz? Mi van akkor, ha a többség nem toleráns a kisebbséggel, és nem is akar az lenni? Ilyen esetben választani kell, hogy az adott elvet adjuk fel, vagy a demokráciát. Persze az is lehetséges, hogy az nem fordul elő, hiszen az emberek univerzálisan elfogadják ezeket az értékeket. Ebben az esetben viszont hamis az a felfogás, hogy nevezett értékek a demokrácia értékei lennének. Azok a demokráciától függetlenül léteznek, és minden szabad társadalmi rendben megjelennének. Ám ezt elhinni, főleg a az elmúlt évek hazai eseményei nyomán, de akár az Arab Tavasz tanulságait levonva, elég naív világképre utal. A tapasztalat az, hogy bizony sokszor a többség nem értékeli az idézett szép elveket. Márpedig akkor választani kell, hogy antidemokratikus módon rájuk erőltetjük, vagy elfogadjuk az értékítéletüket, és a többségi diktatúra felé mozdulunk el.

A kérdés azonban az, hogy ki kényszerítené rá a választópolgárokra vagy a politikusokra az elveket akaratuk ellenére, és milyen eszközzel. Persze lehetne a politikusoknak annyi gerince, hogy bizonyos határokat nem lépnek át, bizonyos játékszabályokat mindenáron betartanak. De az elképzelhetetlen, hogy ne akadjon egy parlamenti többségre elegendő gazember az egész országban, aki szivesen vállalja a "felesleges" intézményrendszerek szisztematikus, lassú kinyírását. Ezek az emberek előbb utóbb oda fognak kerülni, ahova a rendszer dinamikája szánta őket: döntési pozíciókba. Mindig lesz jelölt, aki egy kicsit kevésbé ragaszkodik az elvekhez, hogy így pár plusz szavazatot begyűjtsön. Végül csupa elvtelen disznó lesz megválasztva, akik azonban hajlandók a nép akaratát, bármi legyen is az, végrehajtani. A folyamatot segíti a mézesmázos beszéd, csűrés-csavarás, a duplagondol, az ügyes propaganda, a bűntudat elnémítása. És segíti a tudatlanság, a következmények nem ismerése, a kitekintés hiánya mind térben mind időben.

A demokrácia nevezett értékei inkább csak emlékek, a múlt relikviái. Abból az időből származnak, amikor az emberek kiharcolták maguknak a demokráciát az uralkodóval szemben. Az elnyomás technikái még ismertek, elő emlékek voltak, és azok eltörlése ugyanolyan fontos, ha nem fontosabb volt, mint a demokrácia maga. Ez a tudás azonban idővel elveszik. Azért, mert magába a rendszerbe van belekódolva, hogy elvesszen. Az embereknek olyan dolgokban kell állást foglalni, amikről fogalmuk sincsen, és megértésükhöz az eszközeik hiányoznak. Így a propaganda és a hiedelmeiken élősködő mémek prédájává válnak. A demokrácia addig működik, amig az emberek rájönnek, hogy megszavazhatnak maguknak speciális privilégiumokat. E ponton a demokrácia egy versennyé válik, hogy ki tudja minél hamarabb lerabolni a költségvetést, illetve törvénytelenné nyilváníttatni a konkurenciát.

(Pintér Krisztán)