A Szabadság Filozófiája

Az érték szubjektív. Nincs mód arra, hogy megmérjük, mennyire jó vagy rossz valakinek egy dolog, mennyire akarja vagy mennyire hiányolná, ha elvesztené. Csak annyit lehet tudni, hogy egy adott személy két dolog közül melyiket akarja jobban. Amit jobban akar, azt fogja először megvenni. Esetleg elcseréli a kevésbé vágyott tárgyat a jobban vágyottra. Ezek a tettek demonstrálják az illető preferenciáit. De még ebben is van egy korlát: az értékelés időben változik. Amit ma választok, nem biztos, hogy azt választom holnap is.

Ezzel szemben nincs értelme annak a kijelentésnek, hogy nekem többet ér egy gombóc vaníliafagyi, mint neked (esetleg ha te utálod, de az egy más szitu). Persze vannak extrém esetek. Valószínűleg nekem többet ér egy gombóc vaníliafagyi, mint neked egy ropogós sült sáska. De ez már közel sem biztos, csak azért feltételezem, mert itt, Európában kevesen értékelik a jó ropogós sült sáskát. Pedig mennyivel egészségesebb az, mint a fagyi. Mellékszál. Általában pont az érdekes esetekben semmi érdemlegeset nem lehet elmondani. A tanulság az, hogy nem tudja senki más eldönteni, nekünk mi mennyit ér, csak mi magunk.

A fentiek még akkor is igazak, ha pénzben gondolkodunk. Száz forint sem ugyanannyit ér két embernek azt nézve, hogy mennyit adna érte cserébe az “életéből” (azaz idejéből, vagy vagyonából). Az sem igaz, hogy pusztán a jövedelmtől vagy vagyontól függene. A személyiség, az érdeklődési kör és egy sor más dolog határozza meg azon kívül is.

Első övetkezmény: nincs olyan, hogy társadalmi érdek. Mondjuk egy intézkedés árt valakiknek és használ másvalakiknek, de összességében úgymond több haszna van, mint kára. Ennek a kijelentésnek a fentiek alapján egyszerűen nincs értelme. Nem lehet az egyes emberek hasznát összeadni. Ha tőlem elvesznek egy gombóc vaníliafagyit, és annak árán valakinek vesznek egy sült sáskát, nem lehet megmondani, hogy ketten összességében hogy jártunk. Ahhoz össze kéne vetni a kettőt, de azt nem lehet.

Második következmény: nincs jobb-rosszabb adórendszer. Van persze praktikusabb, kisebb költségű, egyszerűbb, stabilabb, vagy éppen jobban végrehajtható. És van az általános adómérték, az összes elvonás, ami minél kevesebb, annál jobb. De annak nincs értelme, hogy inkább innen vagy inkább onnan vegyünk el, mert az kevésbé rossz. Az egyiknek rosszabb, a másiknak jobb, de hogy a kettőnek együtt milyen, azt nem lehet megmondani. Adórendszerek esetén csak praktikus különbségekről lehet beszélni, igazságosabb adórendszer nincs.

(Pintér Krisztián)