Mi szerepe van az államnak a társadalom szervezésében? A bemutatkozóban azt az alapvetést fektettük le, hogy mindenki a saját életének tulajdonosa. Ebből azt a következtetést is levontuk, hogy a tulajdon elvétele megsérti ezt az alapelvet. Innen két irányba vezet a gondolatmenet: ki fizeti az államot, és mit csináljon az.

Kezdjük azzal, hogy ki fizeti. A fentiek alapján az adó immorális. Attól nem változik egy cselekedet, hogy nevet adunk neki. Az adó kötelező jelleggel, erőszak alkalmazásával szedetik be. Semmi nem különbözteti meg a fegyveres rablástól. (Illetve természetesen különbözik a cél, de a cél nem változtatja meg a tett moralitását. Jó ügyért sem szabad rabolni, ugyebár.) Ugyancsak immorális a vám, és mindenféle illeték, amit állam nem a saját ügyintézésére ró ki. Az állam természetesen felvehet kölcsönt, ha talál olyan bolondot, aki ad neki. Valamint az infláció is az állam rendelkezésére áll, ám ahhoz már nincs joga, hogy az általa fenntartott pénzt bárkire ráerőszakolja, márpedig inflált pénzt nem fog használni senki, ha nem muszáj. Praktikusan azt mondhatjuk tehát, hogy az államnak semmilyen bevételi forrása nem lehet, kivéve az önkéntes adományt. De teljesen irreális elképzelni, hogy bárki önként befizesse a jövedelme harmadát vagy felét. Az állam képtelen erkölcsös úton finanszírozni magát, és erre kísérletet sem tesz.

Mi lenne az állam dolga? Még pontosabb úgy tenni fel a kérdést, hogy mihez van egyáltalán joga, felhatalmazása. Senki nem hatalmazhat fel valakit olyasmire, amihez ő magának nincs joga. Az állam tehát olyan dolgokat tehet meg, amire felhatalmazást kapott a jog eredeti tulajdonosától. Mindenkinek jogában áll megvédeni magát. Tehát felhatalmazhatja az államot, hogy az védje őt meg. Mindeki a saját pénzéből támogathat bármilyen ügyet, beruházást. Tehát a pénzt át is adhatja az államnak, felhatalmazva arra, hogy az belátása szerint költse el. Ugyanakkor nincs joga egy település többségének összefogni, és valakinek a tulajdonát elvenni vagy használni. Tehát az államot sem hatalmazhatják erre fel. Senkinek nincs joga eldönteni, hogy egy másik ember mit tehet és mit nem, amig ezzel nem sérti más emberek önrendelkezését. Ennélfogva ezt a jogot nem ruházhatják át az államra sem. És most egy nagyot ugorva pár dolog, amit az állam nem tehet meg: kötelező egészségügyi ellátás, kötelező iskolarendszer, általános hatáskörrel bíró rendőrség, állami jogalkalmazás-monopólium, munkaügyi szabályozás, minőségbiztosítási követelmények, mindenkire kiterjedő fogyasztóvédelem, szabad kereskedelem bármiféle korlátozása. Az olvasóra bíznám, hogy ezekre a területekre, mintegy rutinfeladatként, alkalmazza a fenti alapelveket.

Röviden: az államnak sem erőforrása, sem dolga nincsen. A puszta léte immorális. E ponton a vélemények kettéágaznak. Van, aki elismeri ugyan ezt a tényt, de azt állítja, hogy egy minimális állam nélkül összeomlás és káosz következne. Egy kis államot, mint keserű pirulát, le kell nyelni, különben mind rosszul járunk. A másik álláspont szerint tökéletesen jól meglennénk állam nélkül is. El kell ismerni, hogy lennének vesztesek, lenne, aki rosszabbul járna. De ez nem lehet érv az állam mellett, mert így is van, aki rosszabbul jár. E szerint a nézet szerint az állam nélküli társadalom magas szinten funkcionális és civilizált lenne, sőt, sokkal jobban funkcionálna és civilizáltabb lenne, mint a mai. És amellett még morális is lenne.

(Pintér Krisztián)