Leírás

Azoknak, akik az emberek közötti együttműködést önkéntes alapon, erőszak nélkül, mindkét fél beleegyezésével képzelik el.

Facebook oldal

sok egyéb tartalom a fb oldalunkon! facebook.com/szabfilo

2015.05.19. 19:13 Pintér Krisztián

Az állam egyetlen szerepe

Az egyetlen feladat, amit az állam sikeresen ellát: a személyes felelősségérzet csökkentése. A felelősség nem kellemes, kiváltképp akkor, ha valami nagyon fontos dologról van szó, és ha a tévedés csak később, esetleg későn derül ki. Szokatlanul vagy bizarrul hangzanak-e a következő érvelések?

“Nem várható el egy gyárban dolgozó melóstól, hogy a gyerekének a megfelelő iskolát kiválassza.”

“Honnan tudhatnánk, mi az egészséges, ha nincs hivatalos iránymutatás?”

“Két évre sem látunk előre, hogy tudnánk a saját nyugdíjukról gondoskodni?”

Ugye nem? Még ha nem is ért egyet valaki, abban megegyezhetünk, hogy ilyesmit lépten-nyomon hallani. A témákban az a közös, hogy mindegyik szó szerint életbevágó, és a döntés olyan ismereteket követel meg, amik még iskolázott embernek sem biztos, hogy megvannak. A baj azonban az, hogy a probléma nem tűnik el attól, ha nem foglalkozunk vele.

Van tehát egy igény, a felelősség csökkentése, ami a társadalom széles tömegeit érinti. Természetes, hogy minden valamirevaló politikai erő siet “megoldást” szállítani, és hogy milyet, az csak attól függ, hogy mit lehet mézesmázos szóval a legtöbb embernek eladni. A továbbiakban áttekintünk pár területet, és megvizsgáljuk, hogyan ad optimális megoldást a piac, és hogyan öl, butít minket az állami demagógia.

1 komment · 1 trackback

Címkék: politika állam szabályozás szabad piac


2015.04.15. 17:56 Szabadság Filozófiája

Interjú Vít Jedličkával, Liberland önjelölt elnökével

Liberland egy előzőleg névnélküli sziget a Dunában, amire a Szerbia és Horvátország közötti határvitában egyik állam sem tart igényt. Pontos földrajzi koordinátákat a project honlapján lehet megtudni: http://liberland.org

Érdekesség, hogy noha köztársasági elnöknek titulálja magát, Jedlička úr az interjú során végig többes szám első személyben beszélt.

A következőket tudtam meg tőle:

Tegnap barátaival (azaz alapítótársaival) jártak a szigeten, kitűzték a zászlót és megkérték a -- szavai szerint -- lelkes helybélieket, hogy vigyázzanak rá. Az erdőgazdálkodást a horvát hatóságok felügyelik. Ezt ő problémának látja, amit diplomáciai úton kíván rendezni.

A cseh hivatalos nyelv annyit jelent, hogy ezen a nyelven fogják tájékoztatni az állampolgárokat.

A terület közúton megközelíthatő Horvátország irányából. Most fogják odavinni a hajóikat, amelyek a Dunán maradnak, bármit is jelentsen ez. Már ketten jelezték, hogy építenének repülőteret (ugyan nem kérdeztem meg, de anélkül is elég nyilvánvaló, hogy hová).

Szavai szerint már van megállapodásuk egy távközlési szolgáltatóval gyors internetről, valamint befektetőkkel, akik házakat építenének a Dunapartra. Körülbelül ezer állampolgársági kérelmet nyújtottak be hozzá.


Nagy Dániel

Szólj hozzá!

Címkék: duna miniállam liberland


2015.03.31. 11:30 Pintér Krisztián

Kockázatkezelés a szabad piacon

accident.png

Mi a közös a Questor botrányban, a Germanwings repülőgépszerencsétlenségben és Fukushimai reaktorbalesetben? Mindhárom esetben a cégre kívülről ráerőltetett biztonsági intézkedések vallottak kudarcot. Mindhárom esetben levonható az a tanulság, hogy az alkalmazott biztonsági intézkedések vagy elégtelenek vagy szándékosan megkerülhetők, netán egyenesen károsak voltak. Az a biztonság, ami nem gazdasági szükségszerűségből, azaz saját jól felfogott önérdekből származik, haszontalan, sőt, árt. A továbbiakban azt fogjuk áttekinteni, hogy mi a kockázat, és hogyan bánik vele a szabad piac.

Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: szabályozás szabad piac gazdaságtan


2015.03.23. 12:49 Pintér Krisztián

Gazdaságtani 1x1: fogadjunk, nem tudod, mi a tőke!

construction-site-153692_1280.png

Sokan úgy gondolják, hogy a tőke sok pénzt, vagy hatalmas vagyont jelent. Netán értékpapírokat, részvényeket, kötvényeket. A tőkés, aki ugye a tőkével foglalkozik, afféle szivarozó dúsgazdag figura, akinek több gyára, jachtja és kastélya van, mint nekünk lyuk a nadrágunkon. A szó igazi jelentése sokkal egyszerűbb, de sokkal érdekesebb.

A tőke olyan gazdasági jószágot (azaz bármiféle fizikai dolgot, amit adunk, veszünk, használunk) jelent, amit nem fogyasztás céljára gyártunk, hanem azért, hogy más dolgok gyártásához felhasználjuk. Tehát tőke minden eszköz, gép, szerszám, épület, teherautó és minden olyan dolog, amit valamely fogyasztható termék előállítása során használunk. Ez aztán gyűrűzik tovább, van olyan termelőeszköz, amit más termelőeszköz gyártására használunk. A termelés rétegei sokasodnak, ahogy a gazdaság modernizálódik. Csakhogy!

7 komment · 1 trackback

Címkék: gazdaságtan


2015.01.14. 23:50 Pintér Krisztián

A bevándorló

geese.png

Mi lenne a bevándorolók sorsa egy szabad világban? Ebben az írásban azt fogom áttekinteni, hogy mi a morális/jogi megközelítése a migrációnak általában, majd reagálok pár gyakran felmerülő aggodalomra.

Elsőként érdemes pontosítani, hogy egy szabad világban a vándorlás nem országok között történik, mivel országok várhatóan nem lennének. Az országok nem mások, mint csúcsmaffiák (azaz államok) vadászterületei, és a csúcsmaffiákkal együtt fognak megszűnni (remélhetőleg). A migráció nem egyéb, mint emberek elköltözése egyik helyről a másikra, azzal a céllal, hogy ott éljenek. Jellemzően viszonylag kis surlódással szokott járni a helyi migráció, amikor egy faluból a közeli városba, vagy egyes városrészek között történik a mozgás. Nagyobb gondokat okozhat távoli vidékek közötti migráció. Az igazi tényező a kultúrális különbség. Más vallású, más környezetben szocializálódott, más gazdasági fejlettségi szinthez szokott emberekkel nehezebb szót érteni.

20 komment

Címkék: jog szabadság szabályozás támogatások praktikus anarchia


2014.12.07. 17:26 Pintér Krisztián

Idegen ügynök

spy_silhouette.png

A civil szervezeteket külföldi erők finanszírozzák, sőt szervezik, hangzik a vád. Lehetséges-e ilyesmi, és ha igen, mit tehetünk ellene?

Szólj hozzá!

Címkék: politika civil propaganda támogatások állami támogatás


2014.11.16. 22:45 Pintér Krisztián

Jogállam

A jogállam legalább olyan fontos, ha nem fontosabb, mint a demokrácia, halljuk egyre gyakrabban az utóbbi kurdarcán merengő értelmiségtől. Pedig a jogállam éppen olyan mítosz, mint az esőtánc, az istencsászárok vagy éppen maga a demokrácia.

8 komment

Címkék: jog állam szabályozás


2014.10.12. 23:40 Pintér Krisztián

Az uralom természete

Minden uralomnak két támasza van, a legitimáció és az erőszak. A legitimáció tulajdonképpen az a narrativa, közfelfogás, amivel a társadalom a hatalom elfogadását indokolja. Mivel azonban az sosem fordul elő, hogy a narratívát mindenki maradéktalanul elhiggye, óhatatlanul lesznek lázadozók. Az ilyen embereknek a hatalom beveri a pofáját, vagy legalábbis ezzel fenyegeti meg őket. Tehát a legitimáció és az erőszak egymást kiegészítő eszközök.

16 komment · 1 trackback

Címkék: demokrácia állam


2014.09.24. 08:29 Pintér Krisztián

Gazdaságtani 1x1: a monopólium

6637895981_3518e984a9[1].jpg

Köztudomású, hogy a monopólium árt: emeli az árat, visszafogja a mennyiséget. Az is köztudomású, hogy a kapitalizmus kitermeli a monopóliumokat, amennyiben nem akadályozzuk meg. Ezek a monopóliumok aztán önfenntartókká válnak, és nagyon nehéz küzdeni ellenük. Ám, mint az jellemző, a gazdaságtanban a köztudomású dolgok ritkán igazak.

3 komment · 1 trackback

Címkék: monopólium gazdaságtan


2014.08.28. 14:50 Pintér Krisztián

Gazdaságtani 1x1: infláció - defláció

Az infláció olyan, mint a megfázás: senki se szereti, de ez van. Egyes vélemények szerint az infláció szükséges része az egészséges gazdaságnak. Az igazság persze most is egészen más, több értelme van, de sokkal borzasztóbb.

A klasszikus elméletben a jelenséget a PT = M * V egyenlet írja le, amiben P az átlagos árszint, T az összes gazdát cserélt termék mennyisége, M a pénz mennyisége és V a pénz forgási sebessége, egy mutató, ami azt írja le, hogy milyen gyakran cserél gazdát egy átlagos bankó. Ha valaki nem érti kristálytisztán ezt az összefüggést, az azért van, mert nincs túl sok értelme. Szokásos modern gazdaságtani maszlag, amiben keveredik a magától értetődő és a szürreális. De még ha ezt az egyenletet nézzük is, feltűnik, hogy a T fejlődő gazdaság esetén csak nőhet, a V pedig nem változik jelentősen, főleg rövid távon. Ebből az következne, hogy a P értékének, az árszintnek, csökkenni kéne, azaz folyamatos deflációnak kellene lennie. Ezt józan ésszel is beláthatjuk, hiszen ha a pénz mennyisége állandó, de egyre több és jobb dolgot állítunk elő, a dolgok ára csökken. Pontosan ez volt a helyzet például az 1800-as években az USA-ban, és ez a helyzet ma is a gyorsan fejlődő iparágakban (okostelefon).

Az infláció oka az M növekedése, éspedig szándékosan. Mivelhogy a pénzről nem a piac gondoskodik, hanem bölcs kormányaink és csatolt részeik, a pénzmennyiség növelését a mindenkori hatalom végzi. Ennek módja annyira pofátlan, hogy nehéz elhinni. A lényeg az, hogy a központi bank egyszerűen a semmiből teremt egy kis pénzt (ez ma már csak annyi, hogy a számítógépben át kell írni pár számot, nyomtatni sem kell semmit), és azon valamit vesz, többnyire állampapírt. Az eladó bankszámláján megjelenik a pénz, amivel aztán szabadon rendelkezhet. Hogy ez a módszer mennyire hajlamosít kivételezésre, barátoknak kedvezésre, azt el lehet képzelni.

Gyorsan tekintsük át, hogy hova kerül az új pénz. Az első körben a fenti folyamat eredményeként többnyire olyan cégekhez, akik állampapírral kereskednek. Ez “jó”, mert ha az állampapírt jól el lehet adni, megéri majd venni is nevezett brókercégek számára, és így az államnak jobb lehetősége van eladósodni. Ezzel a módszerrel tartja alacsonyan a jegybank az állampapírok kamatát. Nézhetjük úgy is, hogy a brókercégek csak átmeneti állomásai egyes államkötvényeknek, azok végül a jegybankban kötnek ki új pénzért cserébe. És persze sosem kell visszafizetni őket, egyszerűen leírják. További kedvezményezett lehet gyakorlatilag bárki, akitől a jegybank vásárol, például az USA-ban jelzáloghiteleket vettek 2008 után. Nálunk pedig Matolcsy György az ő mérhetetlen bölcsességében ki tudja mit és honnan vett mostanában a kastélyon és a műtárgyakon kívül.

A pénz azonban nem áll meg, hanem egyből bekerül a bankrendszerbe, ahol egy másik szürreális mechanizmus dolgozza meg, a résztartalék rendszere (fractional reserve). Ennek lényege az, hogy a bank ugyan azt ígéri neked, hogy a pénzedet bármikor kiveheted, de ahogy azt beteszed a számládra, rögtön odaadják valaki másnak. Pontosabban a nagyrészét odaadják, kis részét (a tartalékot) tartják csak meg. Ha egyszerre túl sok ember akarná kivenni a pénzét, a bank nem kerülne bajba, mert a jegybank kisegíti. Ha ott sincs annyi papírpénz, akkor egyszerűen nem adják ki, és lehet takarodni. Lehet hitetlenkedni, de kérdezz csak meg bárkit, ez így működik. (Egyébként technikailag a dolog bonyolultabb, de a lényegen nem változtat.) A probléma itt az, hogy 100 betett forintból kihitelezett mondjuk 90 nagy valószínűséggel szintén egy bankszámlán landol, mint betét, amiből persze az a bank is továbbhitelez 81-et, és így tovább. A résztartalék rendszere a pénzmennyiséget megsokszorozza (10x-20x). Ez a folyamat a bankoknak igen jövedelmező, tehát ők imádják.

Legvégül a pénz a gazdaságba kerül, és mindenki örül. Vagy mégsem? Sajnos nem. Végezzünk el egy gondolatkísérletet. Mi lenne, ha holnapra ébredvén minden pénzösszeg varázsütésre megduplázódna? A korán felkelők megörülnének, és a boltba sietnének jól bevásárolni drága kolbászt és bort. A kissé később kelők már be kell érjék valami szimplábbal, mivel a kolbász elfogyott. A boltos e ponton veszi észre, hogy valami furcsaság van, és ha teheti, jól megemeli az árakat. A későn ébredők öröme rövid életű lesz, mert a boltban pofátlanul drága áron kevesebbet tudnak venni, mint előző nap. Végül be fog állni az új árszint, pont a kétszeresére, mint korábban. Hosszú távon tehát nem történik semmi, de aki először költ, még olcsó áron vehet, aki későn, rajtaveszt.

Ki költ először valódi infláció esetén? Nem a korán kelő, hanem az, aki az új pénzt kapja. A brókercég és Matolcsy haverjai, majd a bankok. Rögtön azután az ő alkalmazottaik, beszállítóik és szerződéses partnereik. Aztán azok beszállítói, és így tovább. Egy ponton túl a nyereség veszteségbe fordul, és mindenki más előbb találkozik a megemelt árral, mintsem hogy látná az új pénz rá jutó részét. Kitaláltad-e, kedves olvasó, hogy te hol vagy ebben a sorban? Bizony, hacsak nem dolgozol banknak vagy brókercégnek, akkor a vesztes oldalon. Az infláció nem más, mint egy aljas adó, aminek csak egy kis részét teszi el az állam, egy jó része brókerek kezébe kerül, akik aztán jelentéseket írnak, hogy dübörög a gazdaság.

De hiába háborgunk, szól a Magas Tudomány, hiába kellemetlen és/vagy igazságtalan az infláció, anélkül nagy bajok lennének. Nézzük hát őket.

Az első “probléma” az, hogy defláció mellett miért fektetnék be az emberek a pénzüket, ha egyszer be lehet varrni a párnába, és úgy is egyre többet ér. Erre a válasz kettős. Először is, mindazon befektetések, amik a defláció mellett is pozitív pénzbeli hozamot eredményeznek, továbbra is vonzzák a megtakarítást. Itt tehát nincs probléma. Azon befektetések, amiknek negatív lesz a pénzbeli hozama, éppen azok, amik a gazdaság átlagos növekedésnél kevesebbet ígérnek (mivel a gazdaság növekedéséből fakad az defláció). A mai, inflációs környezetben sem teszed a pénzed olyan befektetésbe, ami kevesebbet fizet, mint amennyit egy biztonságos alap vagy bankbetét. Tehát a gazdaság nem veszít azzal, ha negatív pénzbeli hozamú befektetések nem történnek meg, mivel ezek amúgy sem történnének meg.

A második “probléma” az, hogy az emberek kockázatkerülők, és kis reálhozam helyett is inkább a zokni között tartják a pénzüket, ezáltal a gazdaság megtakarítástól esik el. A valóság azonban az, hogy nem esik el. Az ok nem kézenfekvő, de könnyen megérthető. Ahhoz, hogy valakinek pénzbeli megtakarítása keletkezzen, többet kell dolgoznia, mint amennyit fogyaszt. Ha ez a viselkedés általános, akkor ki fogyasztja el az összes megtermelt árut? A válasz az, hogy ahogy a fogyasztás visszaesik, a fogyasztási cikkek ára csökken, és így az ilyen termékek gyártása visszaszorul (bizonyos termelők kiszállnak). Ez aztán továbbgyűrűzik, a munkaerő és az alapanyagok ára is esik. A kövezkezmény az, hogy jobban megéri termelőeszközöket előállítani, mivel azokhoz ugyanazok az erőforrások, munkaerő és alapanyagok kellenek. Nem kell tehát a termelőeszközgyártóknak több pénz, az is elég, ha olcsóbban vehetik meg a szükséges erőforrásokat. Nézhetjük a dolgokat összességében is: ha sokat dolgozunk és keveset fogyasztunk, akkor a munka kénytelen termelőeszközgyártásra fordítódni. Pontosan ez a lényege a megtakarításnak: a termelőeszközgyártás.

A harmadik “probléma” pedig az, hogy a pénz értéke ugrál, mivel az emberek kiszámíthatatlanul viselkednek. Ha beüt egy új divat, az emberek hirtelen költeni kezdenek, kevesebb pénzt tartanak otthon, több kezd forogni, emiatt átmeneti infláció alakul ki. Amint a hiszti elül, és ismét pénz kerül a parketta alatti rejtekhelyre, a forgó pénzmennyiség csökken, és defláció következik. Az állam dolga stabilizálni a pénz értékét. Ám az állam csak egy irányban tud beavatkozni, tud új pénzt teríteni, de nem tud pénzt elvenni. Illetve tud, de abból botrány lesz. Tehát érdemes egy állandó, kismértékű inflációt generálni, és akkor lehet azt csökkenteni vagy növelni az igényeknek megfelelően. Ez valóban így van, csakhogy a probléma annyira jelentéktelen, hogy nem is érdemes foglalkozni vele. Gondoljuk csak arra, hogy minden más termékkel is pontosan ez a helyzet. A kenyérfogyasztás is ugrál, emiatt néha nem kapni kenyeret, vagy nem olyat, amilyet keresünk. Máskor leég egy gyár, vagy elveri a termést a jég, emiatt emelkednek az árak. Az áringadozásokat mindenki ismeri és érti, ellenük sikerrel védekezünk amióta az emberi emlékezet tart. A pénzforgalom átmeneti változásaihoz simán hozzá lehet szokni, azok mértéke soha nem lesz végzetes vagy akárcsak különösebben káros. Optimális állapotot számonkérni pedig, amikor az alternatíva Matolcsy és a műtárgyak, intellektuális szellentésnek számít.

21 komment · 1 trackback

Címkék: gazdaságtan