Leírás

Azoknak, akik az emberek közötti együttműködést önkéntes alapon, erőszak nélkül, mindkét fél beleegyezésével képzelik el.

Facebook oldal

sok egyéb tartalom a fb oldalunkon! facebook.com/szabfilo

2016.06.06. 19:29 Pintér Krisztián

A marihuána legalizálása ellen

marijuana.png

Igen, tudom, hogy tudod, hogy ez egy szenzacionalista, kattintásvadász cím, de ígérem, hogy ki fogunk lyukadni valahova, és annak kevés köze lesz kábítószerekhez.

A kérdés sokszor úgy merül fel, hogy legalizáljuk-e a rekreációs drogokat, vagy azok közül valamelyeket. Ez a megfogalmazás azonban nem igazán segíti a megértést, nem igazán világítja meg a kérdés moralitását. A morális törvények függetlenek az írott törvényektől. Az nem döntés kérdése, hogy mi erkölcsös és mi nem. Tévedni persze lehet, meg lehet évszázados tévedéseket meghaladni is. Az erkölcs felfedezése olyasmi, mint a matematika vagy filozófia fejlődése. Hiába van benne az összes lehetséges tétel egy matematikai elmélet axiómáiban, azokra mégis egyesével kell rábukkanni.

A morál problémája abban áll, hogy bizonyos erkölcsi axiómákból kiindulva milyen következményeket tudunk levezeteni. A kérdés tehát mindig úgy merül fel, egy dolog erkölcsös-e, nem pedig úgy, hogy erkölcsös legyen-e. Például hogy az érvényben levő törvény erkölcsös-e, avagy annak - szándékos vagy akaratlan - megsértése. Ha utóbbi, akkor a törvény eltörlése egy tévedés korrigálása, nem pedig jogalkotás.

De még tovább is van a történet. Az ember cselekedeteit mindenkor a morál kell meghatározza, és nem az írott törvény. Az írott törvény arra az esetre való, ha az embernek nincs elképzelése, mi az erkölcsös megoldás, így mások bölcsességére hagyatkozik. A piros lámpán nem megyünk át, mert elhisszük, hogy ezzel veszélyeztetjük mások testi épségét. Lehet, hogy a szabály hülyeség, de valószínűbb, hogy nem az. Az írott törvény azonban sosem írhatja felül a morális törvényeket. Ha valaki tisztában van vele, hogy egy cselekedet erkölcsöt sértő, azt nem teheti meg akkor sem, ha törvényes. És viszont, egy morálba nem ütköző tett lelkiismeretfurdalás nélkül végrehajtható, hiába tiltja szabály.

Fontos megjegyezeni, hogy egy cselekedet moralitásának megítéléséhez nem elég annak puszta fizikai megjelenését vizsgálni. Ha bemegyek egy házba, és kihozom onnan a tévét, nem eldönthető, hogy megsértettem-e morális törvényt, vagy nem. Csak a tulajdonjogok, és mindenekelőtte az élethez való jog ismeretében van értelme a vizsgálódásnak. Ha a tévé pedig az enyém volt, akkor ez morálisan kikezdhetetlen cselekedet. Ám ha a tévé nem az enyém volt, úgy betöréses lopás.

Az ön-tulajdonolás és az erőszakmentesség elve alapján a saját kertemben, pincémben növényt termeszteni szabad. Növényt adni-venni úgyszintén szabad. Valamint a tulajdonomban levő növényt tetszőleges módon feldolgozni is szabad. Ebben a kérdésben a mindenkori törvénynek nincs relevanciája. Amennyiben másképp szól, úgy az a törvény morál sértő.

A fentiek értelmében ha valaki a telkemre behatol, hogy engem a növénytermesztésben megakadályozzon, az birtokháborítást követ el. Ha engem akaratom ellenére arra kényszerít, hogy vele menjek az autójában, akkor emberrablást követ el. Ha pedig nem engedi, hogy szabadon távozzak, akkor a személyes szabadság korlátozása bűntettét követi el. Ezek súlyos bűncselekmények, teljesen függetlenül attól, hogy az írott törvény hogyan szól.

Természetesen a törvények kijavítása nem volna haszontalan. De nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy az emberek hagyják abba az erkölcs lábbal tiprását, mégpedig azonnal! Rendőrnek nevezett kék egyenruhás emberek ne törjenek be békés állampolgárok életébe, őket el ne hurcolják. Minden rendőrnek meg kell értenie, hogy ő maga a bűnös, nem a rendszer vagy a törvény. Ő az, aki gumibottal és lőfegyverrel felszerelkezve fizikai erővel behatolt valaki magánterületére. Ő a betörő és az emberrabló.

A bírónak nevezett, taláros, kalapácsos emberek szüntessék be azt a gyakorlatot, hogy az ilyen ügyekben a pribékeknek felhatalmazást adnak az agresszióra. Teljesen mindegy, hogy mit tanultak, mi a munkájuk és mire esküdtek fel. Minden egyes ilyen ítélet agresszió.

A börtönőrnek nevezett pribékek pedig késlekedés nélkül engedjék el a jogtalanul fogva tartott ártatlan embereket. Ehhez nem kell felhatalmazásra sem várniuk, hiszen a cselekvésre a morál felhatalmazza őket, az írott törvény vagy kapott parancs viszont nem.

A jog nem a hatalomtól származik, a jog önmagától létezik, és hatálya mindenkire kiterjed. A hatalom csak elvenni, azaz megsérteni tudja a jogainkat. Nem követeljük tehát a semminek a legalizálását. Azt követeljük, hogy a hatalom szüntesse be a saját illegális tevékenységét, és hagyja abba az emberek zaklatását, lerablását és kiszipolyozását.

1 komment

Címkék: jog szabadság állam morálfilozófia


A bejegyzés trackback címe:

https://szabadsagfilozofiaja.blog.hu/api/trackback/id/tr438784794

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

logikus4 2016.09.14. 16:15:56

Eléggé homályos a mondanivaló. Legalizálják a marihuána termesztését, eladását, fogyasztását? Azért, mert a növény ártatlan, a termesztőik is azok, és egyáltalán miért szól bele akárki bárki másnak az életébe? Jól foglaltam össze a cikk lényegét?

Ha igen, akkor mi legyen a kokanövény termesztésével, kokainná való feldolgozásával és forgalmazásával? Csak kérdezem.

És ha a mezőgazdaság kokatermesztő ágazatát engedjük fellendülni, akkor a máktermesztés eddig illegális mellékhajtását főiránnyá tehetjük a herointermelés felvirágoztatásával? Ugyan most az afgánok uralják ezt a piacot, de mi közelebb vagyunk a jó fizetőképességű nyugati vásárlókhoz, meg kellene ragadni a lehetőséget, mielőtt lecsapnak rá a gonosz nyugati multik.

"A jog nem a hatalomtól származik, a jog önmagától létezik, és hatálya mindenkire kiterjed.": érdekes elképzelés. Hol húzódik a határ a pedofília és a jogkövető szexuális élet között? Az önmagától létező jog ismeri a nemi erőszak fogalmát? És az erőszak más formáiról mit mond, például a gyilkosságról? Konkrétan:

"Rendőrnek nevezett kék egyenruhás emberek ne törjenek be békés állampolgárok életébe, őket el ne hurcolják.": ha valaki "békés", akkor ne hurcolják el, akkor se, ha tegnap súlyos bűnt követett el? Kit nevezünk békésnek? Kit nevezünk rendőrnek? Ne kék legyen az egyenruhájuk? Egyáltalán ne legyen egyenruhájuk? Vagy oszlassuk fel a rendőrséget?

"A bírónak nevezett, taláros, kalapácsos emberek szüntessék be azt a gyakorlatot, hogy az ilyen ügyekben a pribékeknek felhatalmazást adnak az agresszióra.": milyen ügyekben adhatnak felhatalmazást? Kiket minősítünk pribéknek? Vagy a talárral és a kalapáccsal van gond? Talár és kalapács nélküli emberek, akiket nem nevezünk bírónak, felhatalmazást adhatnak ilyen ügyekben pribékeknek?

"A börtönőrnek nevezett pribékek pedig késlekedés nélkül engedjék el a jogtalanul fogva tartott ártatlan embereket.": már megint a pribékek... Ha sikerült tisztázni a pribék fogalmát, akkor is marad kérdés bőven. Ne nevezzünk semmilyen pribéket börtönőrnek?? És milyen ártatlanokat tartanak fogva jogtalanul???