Leírás

Azoknak, akik az emberek közötti együttműködést önkéntes alapon, erőszak nélkül, mindkét fél beleegyezésével képzelik el.

Facebook oldal

sok egyéb tartalom a fb oldalunkon! facebook.com/szabfilo

2016.02.16. 14:21 Pintér Krisztián

Miért jó választani két egyformából

directions.png

"Mire megyünk azzal, hogy más munkahelyre mehetünk dolgozni, ha egyszer mindenhol pont ugyanúgy kizsákmányolnak?" - hangzik a kérdés. Szabadságunk illuzórikus, úgyis a tőkés mondja meg, mennyi a bér. Nézzük meg alaposabban, miért jó nekünk mégis egy ilyen választási lehetőség.

De mielőtt a munkapiacra rátérnénk, vegyünk egy egyszerűbb, jobban érthető szituációt, a szokványos árupiacot. Ha betérünk különböző áruházakba, azt fogjuk látni, hogy az árak lényegében azonosak. Egy kiló fehér kenyér nem fog kétszer annyiba kerülni az Auchanban, mint a Tescoban. Hasonló minőségű cipőt is nagyjából a várt áron vehetünk bármely cipőboltban. Látszólag tehát nincs verseny, hiszen ugyanazt kapni mindenhol. Még a választék is gyakran hasonló. Mitől lenne rosszabb, ha mondjuk központilag előírnák a kenyér árát? Most is egyféle ára van, nemde?

Szabad piacon az áru árát a jól ismert kereslet és kínálat határozza meg. Ha több kenyérre lenne igény, az ára emelkedik. Ennek hatására új termelők bújnak elő, mint gomba eső után. Ezzel egyidőben a kereslet pedig leesik, mert a potenciális vevők inkább valami mást vesznek. Valahol be fog állni egy új egyensúly. Az is előfordulhat, hogy valamely termelő kitalál egy olcsóbb előállítási módszert, ezáltal alákínálhat a versenytársnak, akik közül a legkevésbé nyereséges kénytelen lesz kiszállni. A technológia fejlődése is változtatja az árat.

Fontos megfigyelni, hogy a piaci szereplők nem képesek az árat akaratlagosan változtatni. A vevő nem dönthet úgy, hogy kevesbbet fizet, csak úgy dönthet, hogy nem vásárol. A gyártó sem dönthet úgy, hogy többet kér, mert akkor nem fognak tőle venni. Még az sem segít, ha az összes vevő összefog. Csak azt érik el, hogy a gyártók nagyrésze csődöt fog jelenteni. Az árat nem az egyes szereplők szándéka, hanem pusztán a gyártás technikai feltételei, és a vevők preferenciái határozzák meg.

Ha a piac már zötyög egy ideje, hajlamos viszonylagos egyensúlyba kerülni. Az emberek kitalálják, hogy nekik mennyit ér az adott termék, a gyártók pedig kitalálják, hogy mennyiért tudják előteremteni. A kevésbé hatékony gyártók lassan kikopnak, vagy átveszik a hatékony gyártók módszereit. Az ilyen letisztult piacre jellemző az egységes ár és az egységes profit. Talán már látszik, hogy a nyugodt piacon kialakuló árszint miben más, mint a hatóságilag megszabott: azért ugyanaz mindenütt, mert ez a helyes ár. A piac kialakította a gazdaság egy olyan elrendezését, ami mellett a fogyasztói igényeknek éppen megfelelő mennyiség keletkezik az adott termékből. A piac azonban nem alszik, hanem éberen figyel. Ha a körülmények változnak, azonnal mozgásba lendül.

A munkaerőpiac lényegében nem különbözik az árupiactól. Ahogy a fizika, úgy a gazdaságtan törvényei sem törődnek azzal, ha elő emberek a tárgyai. És azok a bizonyos emberek jól teszik, ha tudomásul veszik a világ törvényeit. Egy bizonyos munka ára pontosan ugyanazon az elven, a kereslet és a kínálat hatására alakul ki. Csak most pont fordítva van a felállás: ezúttal mi vagyunk az eladó, és a munkáltató a vevő. A piaci ár attól függ, hogy ki mennyiért hajlandó elvállalni, és ki mennyit hajlandó fizetni érte. Ha az adott munka-fajta régóta létezik, hamarosan fixálódik annak szokásos bére is.

Az áron a piaci szereplők ez esetben sem tudnak változtatni. A munkavállaló megteheti, hogy többet követel, de piaci ár felett nem fogják alkalmazni. A munkaadó próbálhatja leszorítani az árat, de csak azt éri el, hogy nem fog jelentkezni hozzá senki. Az összes munkaadó pedig nem tud összefogni, mert az érdekeik ellentétesek. A legjövedelmezőbb cég megfojthatja a versenytársát a bérszint emelésével, tehát miért tartaná be a megállapodást? Arról nem is beszélve, hogy a munkaerő az egyik legrugalmasabb cikk: aki ma árufeltöltő, holnaptól lehet éjjeliőr, gyári melós, vagy egy párhetes tanfolyam után vízvezetékszerelő. A bér-kartellnek tehát országos vagy világméretűnek kellene lennie, és minden ágazatra ki kellene terjednie.

A munkabér és a körülmények tehát azért hasonlóak mindenütt, mert az a helyes bér. És ezért aztán nem szabadságunk korlátozása, ha csak olyannal találkozunk.

1 komment

Címkék: szabad piac gazdaságtan


A bejegyzés trackback címe:

https://szabadsagfilozofiaja.blog.hu/api/trackback/id/tr308394570

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Untermensch4 2016.02.20. 22:02:30

" A munkaadó próbálhatja leszorítani az árat, de csak azt éri el, hogy nem fog jelentkezni hozzá senki."
"A munkabér és a körülmények tehát azért hasonlóak mindenütt, mert az a helyes bér."
Mármint a munkaerő-túlkínálat (vagy annak illúziója) és a rossz hatékonyságú munkavállalóknak a többieket is lehúzó szintje miatt.
Az első nélkül nem fordulhatna elő hogy vki ugyanazt a munkát ugyanolyan hatékonysággal elkezdi végezni egy másik országban ahol az árszínvonal 1,5-szeres és mégis több mint 1,5-szeres bért kap.
Úgy egyébként hosszabb távon minimum a szabotázsban megnyilvánuló bosszú miatt van értelme sodródni a nagy fluktuációs folyóban, a gonoszabb helyekről eláramlók elviszik a cég "jóhírét" és így időről időre egyre kevésbé mennek oda emberek eladni a munkaerejüket. A túlkínálat (illúziója) miatt mindig lesznek "elegen" (darab-darab) de a hatékonyság nem nő. No meg a "kevésbé gonosz" helyek (is) "lakva ismerszenek meg".
Másrészt azért is érdemes változtatni mert ugyanazért a pénzért megtalálva a legtesthezállóbb (legkevésbé fárasztó, legtöbb sikerélményt adó) munkát sokkal boldogabb lehet az ember.