Leírás

Azoknak, akik az emberek közötti együttműködést önkéntes alapon, erőszak nélkül, mindkét fél beleegyezésével képzelik el.

Facebook oldal

sok egyéb tartalom a fb oldalunkon! facebook.com/szabfilo

2014.07.31. 21:09 Szabadság Filozófiája

Élet uralom nélkül

 

Hogyan lehet az államot rávenni, hogy ne akarjon mindenre rátelepedni? Mit tehet az egyén?

Az állam szigorúan véve nem létezik, nincs akarata vagy célja. Az államot emberek alkotják, az állam minden tette visszavezethető egy vagy több ember döntésére. Demokráciában az államot a választópolgárok nevezték ki. A politikus bármit megtesz a szavazatért (ha közben nyugodtan lophat). Tévedés azt hinni, hogy az állam uralkodik, valójában az emberek uralkodnak egymáson, és ennek eszköze az állam. A demokratikus állam a többségi vélemény (vagy inkább dogmák és félelmek) uralma a különvélemény felett.

Miért választanak az emberek despota urakat maguk fölé? Miért akarják uralni a másik embert? Miért vesznek részt ebben a szörnyű játékban, ha az nekik végsősoron rossz? Azért, mert nem tudják, hogy rossz! Miért próbálták őseink koponyalékeléssel gyógyítani a bajaikat? Miért voltak a nők másodrendű emberek? Miért voltak királyságok? Miért volt boszorkányégetés? A tudatlanságból a tudáshoz vezető út hosszú, olyan hosszú, hogy tízezer (százezer?) éve járjuk. A legtöbb ember nem ismeri a szabadság filozófiáját, mivel nem tanulta sem otthon, sem az iskolában. Azért nem tanulta, mert a szülei generációja sem ismerte, mert ők sem tanulták. Minden forrásból az ömlik ránk, hogy az uralom léte nemcsak szükséges, de egyenesen magától értetődő, megkérdőjelezhetetlen tény, természeti törvény. A hazugságban felnőtt ember vak az igazságra. Akkor sem látja, ha a szeme előtt van, mert mindenki azt mondta neki, hogy nincs ott semmi.

Túllépni valamely tévhiten szerencsére legtöbbször egyirányú utca. A boszorkányégetést egyszer abbahagytuk, nem tért vissza soha többet. A rabszolgaságot felszámoltuk, már csak rejtve, illegalitásban létezik. Nehéz elképzelni, hogy valaha a női egyenjogúságot feladnánk európában.

A kivezető út tehát nem intézményi reform, hanem az, hogy felnyitjuk az emberek szemét. Elmondjuk mindenkinek, aki kíváncsi rá, de talán annak is, aki nem, hogy bizony van élet uralom nélkül is. De ennek is van egy előzménye: fel kell nyissuk a saját szemünket. Legelőször nekünk magunknak kell végre meglátni és elhinni, nem pedig elfordítani a fejünket, mint eddig. Ezt egyetlen egyszer kell megcsinálni, és akkor ismét egy bajjal kevesebb.

(Pintér Krisztián)

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://szabadsagfilozofiaja.blog.hu/api/trackback/id/tr916563345

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.