Leírás

Azoknak, akik az emberek közötti együttműködést önkéntes alapon, erőszak nélkül, mindkét fél beleegyezésével képzelik el.

Facebook oldal

sok egyéb tartalom a fb oldalunkon! facebook.com/szabfilo

2014.07.31. 21:43 Szabadság Filozófiája

Egy jog mind felett

Az nem csak afféle szólam, hogy a libertariánus, természetes jogra alapuló világnézetben csak és kizárólag az ön-tulajdonlást fogadjuk el törvénynek, minden mást ebből származtatunk le. Sokféle modern “jog” létezik, amit általában szeretni szoktak. Például a szólásszabadság, vagy a rassz alapú hátrányos megkülönböztetés tilalma, egészséghez, oktatáshoz való jog. Most arra fogok kísérletet tenni, hogy röviden bemutassam, ezek a jogok vagy következnek az egyetlen igazi jogból, vagy pedig egyszerűen nem léteznek.

Szólásszabadság. A szólásszabadság gyakran félreértett jog. Az ön-rendelkezésből levezhető, hogy mivel a szám a sajátom, így azt mondok vele, amit akarok. Arra azonban senki nem kötelezhető, hogy segédkezet nyújtson ebben, azaz például oda is figyeljen, vagy újságjában megjelentesse. Bármilyen vonzónak is tűnik, mégsincs olyan jog, hogy helyreigazítást köteles közölni egy lap. Nem köteles, bármit írhat, akár hazudhat is, és te nem kötelezheted arra, hogy lehozzon valamit, amit te jónak látsz. Ugyancsak nincsen jogod például honlapot csinálni. Ehhez meg kell egyezned egy szolgáltatóval. A saját megjelenési felületén mindenki azt közöl, amit akar, abba más nem szólhat bele. Természetesen egy már megkötött szerződést be kell tartani. De szerződést kötni nem kötelező senkivel. Az is megjegyzendő, hogy bár mondhatsz, amit akarsz, annak lehetnek következményei. Például a szavaid jelenthetnek egy szerződést (ígéretet), ami kötelező hatályú. Tehát ha például azt mondod “sárkány ellen sárkányfű”, ám a füved nem véd sárkánytól, szerződésszegést követsz el. Ilyenkor nem hivatkozhatsz szólásszabadságra, hiszen nem a szólással követted el a rosszat, hanem azzal, hogy nem teljesítetted a vállalásodat.

Antirasszizmus, avagy kisebbségi jogok. A libertariánus morálban a rasszizmus teljes egészében megengedett. Mivel mindenki szabadon megtagadhatja bárkivel az együttműködést, ezt akár rassz, nem vagy vallás alapján is teheti. Egy szórakozóhely kitilthatja a cigányokat, ha ahhoz van kedve. Ugyacsak szabad habzó szájjal hirdetni a fehér faj felsőbb-, vagy valamely más rassz alsóbbrendűségét. Még a holokausztot is szabad tagadni, ha igazán hülye az ember. Amit nem szabad, az fizikai sérelem vagy az azzal való, komolyan vehető fenyegetés. Kirakatbetörés, kés, baseball-ütő, dobálás nem fér bele a szabadság moralitásába, és a leghatározottabban megakadályozandó. De ahogyan nem korlátozható valaki kizárása, ugyanúgy nem korlátozható valaki beengedése sem. Mások abba nem szólhatnak bele, hogy én kit látok szivesen, legyen az bármilyen vallás vagy világnézet szerint elítélendő. Ha én az éttermemben kiszolgálok mások által nemkívánatosnak tartott személyeket, engem amiatt sérelem nem érhet. (Széljegyzet: nehéz elképzelni, hogy egy szabad világban komoly mértékű rasszizmus lenne. A rasszizmus többnyire más okokra vezethető vissza, és ott legtöbbször az államot találjuk.)

Egészséghez való jog. Na, ilyen állat nincsen! Legyen az bár egészségügyi ellátáshoz való jog, vagy egészséges környezethez való jog, szabad világban az nem létezik. A természet nem törődik a mi egészségünkkel. Nem tehetünk mást, mint hogy kerüljük a betegséget okozó tényezőket, illetve gyógyítjuk a már kialakult betegséget. Ez azonban egy tevékenység, aminek költsége, anyag- és időigénye van. Azért ugyanúgy meg kell dolgozni, mint az ételért vagy egy okostelefonért. Senki nem várhatja el, hogy valaki más az ő egészségéért dolgozzon, hiszen ez rabszolgaság lenne. Az orvossal ugyanolyan megállapodási szerződést kell kötni, mint a pékkel vagy jógaedzővel. Máshonnan közelítva a kérdést: ha egyedül vagyunk egy szigeten, és megbetegszünk, ki sértette meg az egészséghez való jogunkat?

Oktatáshoz való jog. Gondolom, az előzőek után nem meglepő, hogy ilyen jog sincs. Az oktatásnak-tanulásnak erőforrásigénye van, költsége van. A természet bután rakott le minket, saját erőből kell ezt a helyzetet megváltoztatni. Ahogy az orvossal, úgy a tanítóval is meg kell állapodni, vagy más módon a gyerek oktatását megoldani. A tanár nem kötelezhető semmire, és természetesen más emberek sem kényszeríthetők arra, hogy a teáltalad igénybe vett szolgáltatásokat fizessék. Mind azon vagyunk, hogy a következő nemzedék okos és felkészült legyen. De ez nem jog, hanem vívmány, amire büszkék lehetünk. Egészen más téma az, hogy minden embernek joga van tanulni, ha erre módot talál. A libertarianizmus elveti a fundamentalista iszlám tanítást, miszerint lánygyerek nem tanulhat. Ez csakis rajta, a szülein és az iskolán múlik. Egy bizonyos életkor felett pedig már a szülein sem. Emiatt sérelem nem érheti.

Létminimum. Itt ugyanaz a szöveg jönne, de inkább nézzük egy másik irányból. Milyen alapon mondjuk egy jövedelemszintre, hogy az a minimum, ami az elfogadható élethez kell? 1800-ban az USA volt az egyik leggazdagabb ország a Földön. Az egy főre jutó jövedelem, inflációval korrigálva, 1200 dollár volt évente. Az annyi, mint ma Nepálban. Az töredéke annak, amit nálunk létminimumnak neveznek. Akkor meg az volt az átlag, és ez csak kétszáz év. Visszamehetünk tízezer évet is, hogy még mélységesebb szegénységet találjunk. De mielőtt a könnyünk hullna, emlékezzünk vissza, hogy az akkori emberek nem óbégattak reggeltől estig, hogy milyen rossz nekik. Nekik az volt a megszokott, a normális. Ahogyan ma Nepálban is élik az emberek a megszokott életüket, végzik a dolgukat. Kétszáz év múlva ugyanolyan elképzelhetetlennek fog tűnni a mi mostani jövedelmünk az akkori egymilló dollárhoz képest. Talán akkor százezer dollár lesz majd a nyomor határa. A létminimum egy teljesen alaptalan kreálmány, amit pszeudoszociológusok találtak ki, hogy állami intézkedések mögé szellemi (agitprop) muníciót szolgáltassanak. A valóság az, hogy minden embernek pontosan annyi jövedelemhez van joga, amennyit elő tud állítani, vagy amennyit önként felajánlanak neki mások. Utóbbin mindenféle segítséget, adományt értünk, jöjjön az családtól, szomszédtól, egyháztól, alapítványtól. Az pedig, hogy mennyit tud előállítani, két dologtól függ, a képességétől, és a gazdaság fejlettségétől. Utóbbit pedig a szabad kapitalizmus állítja elő.

Minden ilyen kreált jog az igazi jogot gyengíti. Minden kreált jog egy ponton konfliktusba kell kerüljön az erőszakmentesség elvvével, és ha ilyenkor a kreált jogot tartjuk be, az erőszakmentességet megsértjük.

(Pintér Krisztián)

Szólj hozzá!

Címkék: jog szólásszabadság libertárius


A bejegyzés trackback címe:

https://szabadsagfilozofiaja.blog.hu/api/trackback/id/tr396563463

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.